Kint vagyok, futni hagytak
Az érzelemrendorség köpött rám
Megmondták, hová mehetek, és kirúgtak
És én csak bámulok az esobe és
Azokba a szörnyu nátriumlámpákba
És ahogy elsétálnak, önhitten,
Én semmit sem mondhatok biztosra
Amit itt belül érzek ma
Kivéve azt a tompa fájdalmat, a kínt.
Az évek kiszívták az érzékeimet,
Minden, amit olyan tuélesen éreztem
Amivel olyan átkozottul élénken törodtem
Elfeledtem a szerelem rezgését
A figyelem, az élet izgalmát
A napom már csak menekülés a feszültségtol
És ima, feloldozásért, az ido alól.
Many thanks to Mandula Mártonffy for the translation into Magyar (Hungarian).
The original, in English, will be posted someday.
2 comments:
:blush: :)
You did a great job! I translated it back and it's good... thanks :)
Post a Comment