Mamon.

Kint vagyok, futni hagytak

Az érzelemrendorség köpött rám

Megmondták, hová mehetek, és kirúgtak

És én csak bámulok az esobe és

Azokba a szörnyu nátriumlámpákba

És ahogy elsétálnak, önhitten,

Én semmit sem mondhatok biztosra

Amit itt belül érzek ma

Kivéve azt a tompa fájdalmat, a kínt.

Az évek kiszívták az érzékeimet,

Minden, amit olyan tuélesen éreztem

Amivel olyan átkozottul élénken törodtem

Elfeledtem a szerelem rezgését

A figyelem, az élet izgalmát

A napom már csak menekülés a feszültségtol

És ima, feloldozásért, az ido alól.

Many thanks to Mandula Mártonffy for the translation into Magyar (Hungarian).

The original, in English, will be posted someday.